FILOZÓFIA

[Audio] FILOZÓFIA Olay Csaba ELTE BTK Újkori és Jelenkori Filozófia Tanszék.

[Audio] Mi a filozófia? előadás céljai: 1. többféle válasz a filozófia kérdésre 2. minták/modellek problémák filozófiai tárgyalására filozófia nyelvisége: filozófia közege, terepe - nyelvileg megfogalmazott gondolatok - számunkra gondolatok csak nyelvileg megfogalmazva hozzáférhetőek – ezért fontosak a nyelv félreértési lehetőségei; kifejezések, fogalmak tisztázása – kifejezések többértelműségeinek tisztázása gátolja összekevésüket szavak több értelme: a) nyelvtudásunk, b) szótárak, lexikonok.

[Audio] Mi a filozófia? 2 szövegértelmezés: szöveget átfogalmazva érvényre juttatni (nem megismételni)  hétköznapi értéskritérium: átfogalmazni tudás klasszikus megfogalmazása: íráskritika Platón („Phaidrosz” 274-75): szövegek alapvető fogyatékossága – nem képesek megvédeni magukat félreértésektől és ellenvetésektől szövegek (vélemények) önállótlanságának tézise: szövegek (vélemények) ráutaltak egy képviselőre (értelmező/tudó személy)  tudás végső soron mindig személy tudása analógia: valamire való képesség, megcsinálni tudás mindig személyhez kötött  tudás nem adható át úgy, ahogy tárgyak – tudás nem tárgyiasítható el teljesen nyelvi megfogalmazásokban.

[Audio] Filozófia meghatározása névben rejlő információ: gyakran latin, görög szavak, metaforák filozófia = philein + sophia – bölcsesség szeretete; csak látszólag eredmény: nem tudjuk egyikről sem, pontosabban mit jelent meghatározási szempontok: elhatárolás más kulturális területektől – tudomány, művészet, vallás, hétköznapi élet; újkorban fontos: tudományosság átfogó vonások: 1) valamilyen racionalitásigény/beláthatóság, de nem szigorú tudományosság; 2) tematikusan nehéz meghatározni 3) világnézet vs filozófia  világnézet: átfogó nézet a világról annak lényeges aspektusai alapján (pl.: materialista, fatalista, voluntarista, vallásos, természettudományos stb.)  filozófia a világnézet felől: koherensebb, rendezettebb, elméletileg megalapozottabb formája világnézetnek.

[Audio] Filozófiai gondolkodás keletkezése i.e. 6-5. szd görög városállamok: Parmenidész, Hérakleitosz, Empedoklész (kozmológiai érdeklődés) – ún. „preszókratikus” filozófusok filozófia ellentéte: mágia (környezet befolyásolása „varázslat”-tal; mítoszt): eredettörténet, monda egy csoport, közösség sajátos kialakulásáról, isteneiről és az istenek megfelelő kultuszáról  filozófia: szakítás mítosszal mítosz (vallás): nem ésszerű, racionális, nem belátható; filozófia = világ feltérképezése mint „bölcsesség” – de úgy, hogy életmód/életvitel alapja lehessen filozófia: nem pusztán szaktudás – sokáig nem különülnek el diszciplínák (először Arisztotelésznél) későbbi századok: kiválnak szaktudományok a filozófiából (pszichológia, szociológia, politológia).

[Audio] Tudomány és filozófia 1 szaktudományok fellépése: új helyzet (16-17. szd.-ban)  tendencia, mindenre tudományos magyarázatot keresni tudomány: bizonyos kérdésekben nem tud/nem akar állásfoglalást – mert: nem vizsgálható tapasztalatilag, minden megfigyelő számára ellenőrizhető módon tudomány = tapasztalati megismerés (megismételhető kísérletekkel ellenőrizhető állítások)  tudományos „objektivitás”.

[Audio] Tudomány és filozófia 2 bizonyos jelenségek tárgyalhatók így: természeti folyamatok – megfigyelés lehetséges, esetleg nehéz máshol: túl komplikált jelenségek (politikai választás, tőzsde) megint máshol: lehetetlen kísérletezni  belső nehézség vagy külső korlát (előbbi: versolvasás, zenehallgatás; utóbbi: orvosi kísérletek tudomány általános érvényével szemben: misztikus megismerés.

[Audio] A filozófia „haszna” gyakori nézet: filozófia haszontalansága  világos bizonyos szükségletekre, esetekre: éhség, (katonai) erő kérdés: van-e másmilyen (nem közvetlen) „haszon” (mint irodalom, művészetek, vallás esetében)? biztos: gyakran segíthet orientálódásban, életünk vezetésében, egyes ügyek megítélésében jobban értjük önmagunkat, mit miért csinálunk  nincs közvetlen haszna, de magasabb életminőséget hordoz.

[Audio] A filozófia tárgya krónikusan nehezen meghatározható  körbenforgó: filozófia = amit a filozófusok csinálnak durván: világegész, benne az ember helyének tisztázásával  ember – környezete viszonya több szempontból: ember – természet viszony; ember - társadalom; természet – társadalom „állandó”/visszatérő kérdések: ember lényege, célja, ember-volta?; világ megismerhetősége?; a valóságban sokféleség vagy alapvető egység uralkodik? stb. „változó” kérdések: szaktudományok fejlődésével tudományos kérdéssé válhatnak új kérdések – fejlődés, változás által (pl. genetikai kérdések, környezetvédelem, mesterséges intelligencia).

[Audio] Filozófiai „megismerés” tisztázatlan mennyiben megismerés, ismeret paradox: megismerés elemzése fő filozófiai feladat – de nincsenek végleges érvényű tételei tudomány igénye: általánosérvényűség – filozófia: inkább törekvés tudásra, mint tudás szigorú értelemben filozófia: eltérő elképzelések arról, milyen ismeret, mitől ismeret a filozófia; nincs egységes módszer objektivitásigény és orientációigény lehetséges konfliktusa.

[Audio] Filozófia és hétköznapi élet filozófia életidegensége: közmondásos kilépés a hétköznapi rutinokból, élet hétköznapi éléséből  Kant fogalmazza meg az esztétikára: szép az, ami érdek nélkül tetszik hétköznapi élet sémái: „érdekek”, amiket követünk – ezek felfüggesztése feltétele az esztétikai megítélésnek változtatásokkal ugyanez tudományra, filozófiára.

[Audio] Szókratész (i.e. 470-399) Platón „Szókratész védőbeszéde” élete: anyja bába, apja szobrász, kezdetben maga is az; régiek írásait tanulmányozta, szofisták előadásait hallgatta – önértelmezése: mások gondolatainak megszületésénél segédkezik, de maga nem képes szülni (mauetika) – anyja bábamestersége; nem hagyja el, csata kivételével Athént kérdező-beszélgető, másokat megszólító eljárása komoly újítás.

[Audio] Preszókratikusok Szókratész: első filozófus erős értelemben  „preszókratikusok”: Sz. előttiek retrospektíve – csak töredékek főként kozmológiai érdeklődés: a mindenség alapelvét, ősanyagát keresi másként-másként határozzák meg; pl. Thalész (kb. 624-546) szerint: víz; Anaximandrosz (kb. 610–546) szerint: határtalan (nem valamilyen anyag) Hérakleitosz (500 körül): őselv a tűz; valóság – folytonos változás (minden folyik), nyugalom, állandóság: csak látszat; nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba; minden ellentétébe megy át; ellentétek harca tartja fenn a létet: harc minden dolog atyja Parmenidész: lét igazi feltárulkozása csak a gondolkodás számára; érzékek: csak csalódással van dolguk; gondolkodás és lét azonos; a lét örökkévaló, nem létrejött, nem megsemmisülő, egy és oszthatatlan szabályos gömb.

[Audio] Filozófus művek nélkül nincs írott mű (tkp. indoklás: íráskritika) források: Platón dialógusai, Xenophon Emlékeim Szókratészről bonyolult viszony Platónnal: szinte minden dialógusban szerepel Szókr: par excellence filozófus  később többeknek: egész filozófia képviselője, megtestesítője.

[Audio] Szofisták Sz. és Platón nagy ellenfelei: szofisták (Prótagorasz, Gorgiasz, Hippiasz)  náluk szofista = nyelvvel visszaélésre képesség, nem a történeti képződmény drága képzést nyújtó vándorértelmiségiek: társadalmi, politikai életben hasznos, jó képességek – rétorika (ékesszólás), gyakorlati életbölcsesség, államirányítás igény: görög városállamok demokráciája – közösségi akaratképzés  felértékeli a meggyőzési, szónoki képességeket két fontos eszme megjelenése: a) sajátos képzéseszmény: szofisták választják el műveltséget és vallást, s ezzel megalkotják a képzés terepét b) egyfajta felvilágosodás: kétely, kérdezés hangsúlyos megjelenése  felvilágosodás: bejelentett felülvizsgálati igény.

[Audio] Szofisták 2 hagyomány: νομος – ezt támadják egyik fő tézis: erény, erkölcs – KONVENCIONÁLIS, azaz megegyezés, szokás kérdése, nincs valamilyen általánosan érvényes alapja; : azaz erkölcsi RELATIVIZMUS minden értékelésre nézve; φυσει – νομω ellentét (hogy tudják tanítani az erényt, ha az konvencionális – ezzel vitatkozik Szókr.) Prót.: homo mensura-tétel „Minden dolognak mértéke az ember, a létezőknek is, amint vannak, a nem létezőknek is, amint nincsenek.” (Theait. 152a)  általános relativizmus klasszikus megfogalmazása általános meggyőződés: feltétlen haladáshit  hasonlóan az újkori felvilágosodáshoz (utazások révén érintkezés más kultúrákkal: empirikus ismeretség kulturális sokféleséggel).

[Audio] Íráskritika (Phaidr 274-77) volt: szövegek alapfogyatékossága – nem képesek megvédeni magukat félreértésektől és ellenvetésektől = szövegek (vélemények) önállótlanságának tézise  szövegek (vélemények) ráutaltak egy képviselő/érvényesítő instanciára következmény: tudás végső soron mindig egy személy tudása (valamire való képesség, megcsinálni tudás hasonló)  tudás nem adható át, ahogy tárgyak – tudás nem tárgyiasítható el (pl. nyelvileg megfogalmazott tudásegységek formájában Sz. ellenvetése az írás találmányára: nem gyógyszer, segítője, hanem megrontója az emlékezetnek - az igazán fontosat nem felejti el az ember urbanitás: „Tanulni vágyó ember vagyok, s a tájak és a fák semmire sem tudnak tanítani, csak az emberek ott a városban.” (Phaidr 230d) – dialógusra utaltság.

[Audio] Mauetika Sz-nek nincsenek írott művei – saját tevékenység mint bábáskodás gondolatok születéséhez (Theait.)  értelme: maga nem tud szülni (értsd: gondolkodni), de meg tudja ítélni, torzszülöttről van-e szó (gondolatok vizsgálatának képessége) írott művek hiánya mellett: filozófiai életforma = élet élése, melyben érvényre jut egy sajátos gondolkodás  e gondolkodásnak az életre kell vonatkoznia; erényes életre, erényre vonatkozó kérdezés – esetleg tematikusan: elfordulás a természetről, kozmosz-gondolkodástól (volt Cicerónál) „Mi az X?” kérdés – a lényegi meghatározás kérdésének felfedezése (Arisztotelész szerint Sz döntő lépése).

[Audio] Dialógusforma eltekintünk a dialógusformától – Platón dialógusainak nagy nehézsége  nincs első személyű állítás, irodalomhoz hasonlóan  nincs „Platón azt mondja, hogy…” – hiszen egy szereplő mondja dialógusforma 3 értelmezés – 1) eltekinteni tőle vs. 2) komolyan venni; előbbi: külsődleges, lényegtelen; utóbbi: nem maradéktalanul behelyettesíthető állításokkal, érvelésekkel kétféle: a) dialógusforma elrejti az eredeti, titkos tanítást; b) mutat olyasmit, amit nem lehet közvetlenül kimondani dialógus világos előny a traktátushoz képest: életközeliség (Platón ismeri a traktátus, tanköltemény, stb műfajokat).

[Audio] Apológia vezérfonal a kérdés: mi a filozófia? hogy értendő Sz. vizsgálódó viszonya az orákulumhoz (jóslat ellen szól, hogy itt nem egy jövőbeli eseményről esik szó)?; mi az orákulum státusza, mit jelent az „isten szava”? – kideríteni az értelmét Sz. új viszonya az istenihez: vizsgálódás (tudásigényeké) mint „az isten szolgálata”, ami miatt „sem a város ügyeivel, sem házi ügyeimmel” nem törődik Sz.; ez lesz a vád ellene: nem hisz az istenekben és új isteneket hirdet tudásigények vizsgálata: kiindulás - akiket bölcsnek tartanak.

[Audio] egyes bölcsnek látszó csoportok kritikája (államférfi, költő, mesterember) valódi tudás: mesterembereknél (megtenni-tudás és tanítani-tudás mint két fő kritérium); költők: tisztázatlan viszony teljesítményükhöz - azaz csinálnak valamit, szép dolgokat, de önkívületben: „nem bölcsesség folytán költik azt, amit költenek, hanem valami természeti adottságnál fogva, bizonyos ihletettségben, mint a jövendőmondók és jósok”, önkívületben, ezért nem tudják, mi igaz abból államférfiak: körvonalazatlan  sejthető: megsértődnek, mert méltóságukat, tekintélyüket rombolja, hogy nem tudnak Szókratész kérdéseire válaszolni nem világos: miért nem szerepelnek tudósok, szofisták nem-tudás tudása : saját korlátok ismerete; bizonyos határok között ténylegesen meglevő tudás nem átvitele más terepekre; előfeltevés: vannak különböző terepek; erényes életre vonatkozó – alapvetően tisztázatlan, mi itt a bölcsesség, erre a szövegben nincs támpont (az sincs kimondva, hogy Sz. az erényt keresné); bölcsesség tárgya: „szépet és jót” (21d).

[Audio] „a vizsgálódás nélküli élet nem embernek való élet” (38a) ανεξεταστος – meg nem vizsgált; Szókr. tanítványaira delegálja, kérjenek számadást másoktól azok életéről (39c) – ez tudatos megalapítása a gondolkodó számonkérés tradíciójának komolyan vehető-e a halál vállalása? – kompromisszumhiány valamilyen fanatizmust mutat („Kriton”-ban Sz.: öregsége miatt máshol már nehezen illeszkedne be) erény keresése: fő ellenpólus az előállító tudás (tekhné) – nincs világos eredmény Sz. új kérdéstípusa: mi a tudás? mi a tudás lényege?  sajátos kérdés valami lényegére, szerkezetére nézve: „Mi(csoda) X?” (gyakran félreértik, példákat hoznak fel a szokatlan kérdésre) erény keresése közben vizsgálja a tudást  szaktudás és erény különbsége: szaktudás tanítható – de: erényes emberek gyerekeiket nem tudják erényessé tenni – tehát az nem tanítható, vagy teljes egészében nem tanítható.

[Audio] Erény és tudás tudás jelentősége erény, etika szempontjából: rosszat tenni = tévedni  alaptétel: senki nem akarja a rosszat – amikor rosszat tesz valaki, akkor is a jót akarja, csak téved annak mibenlétére nézve  párhuzama a tudásban: a tévedés akaratlan volta, vagy mint a rossz szándékolatlan akarása, azaz megfordítva, mindenki a jót akarja ( = amit jónak tart) (Apol 25d-e, Prot. 345d-e, Gorg. 466d-467b) tévedés akaratlan volta: általánosan a sikertelen cselekvések szándéktalan volta  érdekes: teleologikus szerkezet = cél felé törekvés szempontjából kell leírnunk egy folyamatot, hogy sikerről vagy sikertelenségről beszélhessünk párhuzama a tudás területén: az „én véleményem” azért az enyém, mert igaznak gondolom - nem gondolhatom saját véleményemről, hogy hamis; ekkor szükségképpen már más lenne a véleményem; másként: saját véleményemről nem gondolhatom, hogy hamis – mindig csak mások nézetéről gondolom ezt Szókr. példája: íjász szándékosan, akarattal nem tudja eltéveszteni a céltáblát  általánosan megfogalmazva: cselekvések valamilyen célra irányulnak, azt akarják elérni – sikertelenség: csak akaratlan lehet.

[Audio] Szaktudás modellje: tekhné szaktudás- ill. tekhné-modell (innen a technika szavunk): előállító szaktudás/-értelem – elsősorban egy termék előállításában/teljesítményben áll (pl. cipész, asztalos - hegedűs); modell vonzereje: könnyű ellenőrizni beszédtől függetlenül – ha valaki állítja, hogy tud valami, csak kérni kell tudása bemutatását (Hic Rhodus, hic saltus = most mutasd meg) háttér: Sz. motivációja szofisták tudásigényeivel szemben fellépni, ami elsősorban beszédekben jelentkezik; szaktudás ellenőrizhetősége: nem lehet értelmesen kételkedni az éppen bemutatott teljesítményben szaktudás 2 jellemzője: 1) produktum, teljesítmény (haszna, nem magától értetődő, nincs meg mindenkiben); 2) tanulhatóság: nincs meg mindenkiben – el kell sajátítani, meg kell tanulni; 3) Platónnál fontos: előállítás – nem kaotikus folyamat, hanem szabályozza valami; az előállítandó ideájának ismerete: mit hogyan kell előkészíteni, összeilleszteni, milyen nyersanyagok kellenek, stb.; ez a tudás nem merül ki egy előállításfolyamatban; asztalt-készíteni-tudni: nem csak egyetlen asztalt tud készíteni; asztalkészítés képessége egy asztal elkészítésében csak jelen van, de nem merül ki abban, nem korlátozódik arra;.

[Audio] Platón (i.e. 427-347): Állam „The safest general characterization of the European philosophical tradition is that it consists of a series of footnotes to Plato.” (Process and Reality, 39); Platón (és Ariszt.) szinte minden filozófiai kérdés élete: jómódú athéni család, költői próbálkozások, alapos képzés (egyebek mellett festészet, zene is); Szókr.-szel találkozva elégeti költeményeit (dialógusok alapján nem lehettek rosszak); Szókr. tanítványa i.e. 387 Akadémia alapítása: egyfajta főiskola, vélhetően pythagoreus mintára (még Ágoston is ír Contra Academicos c. művet) 2 hírhedt szirakuzai utazás, kísérletek közvetlenül befolyásolni a politikát (levelekben számol be róla); azóta szimbólumai a filozófus politikai eredménytelenségnek.

[Audio] Művei felosztása korai – középső – érett, vitatott határokkal; de: dialógusokban van belső kronológia; vitathatatlan: Szókr. háttérbe szorul a későbbiekben, bár végig szerepel Szókr. kapcsán volt: Platónnal nagyon szorosan összefonódnak - mivel Szókr.-t leginkább Platóntól ismerjük; további nehézség: Platónnak alig van Szókratészt nem szerepeltető írása (egyedül a Törvények); van magyarul Platón-összes, bár nem régóta (németeknél Schleiermacher műve) Platón, Ariszt. közül előbbinek van jobb dolga a középkorban – filozófiája alapszerkezetében alkalmasabb a középkori keresztény gondolkodás számára (Ariszt. sokkal inkább a modern természetkutatás, természettudomány szellemével rokon; alapos megfigyelés nagyraértékelésével).

[Audio] Dialógusforma értelme 3 értelmezési lehetőség – eltekinteni tőle (külsődlegesként, lényegtelenként) vs komolyan venni = nem maradéktalanul behelyettesíthető állításokkal, érvelésekkel (mint irodalom) kétféle: a) dialógusforma elrejti az eredeti, titkos tanítást; b) mutat olyasmit, amit nem lehet közvetlenül kimondani dialógus előnye a traktátushoz képest: életközeliség (Platón ismeri a traktátus, tanköltemény, stb műfajokat).

[Audio] Etikai intellektualizmus az erény tudás; senki nem tesz önként helytelent – másként fogalmazva: mindenki a jót akarja; erkölcsi normák igazi tudása szavatolja követésüket (ebből következően filozófus feladata: megóvni a félreértéstől, tévedéstől az embereket – a tudás közvetítésének erős morális motivációja lesz; több formában jelentkezik, pl. mint a tévedés akaratlan volta, vagy mint a rossz szándékolatlan akarása, azaz megfordítva, mindenki a jót akarja ( = amit jónak tart) (Apol 25d-e, Prot. 345d-e, Gorg. 466d-467b); nem szűkül az etikai dimenzióra: a tudás területén ugyanúgy érvényes – senki nem téved szándékosan.

[Audio] Ideaelmélet Platón legnagyobb hatású, leggyakrabban emlegetett tanítása  oka részben: univerzália-vita kiindulópontja idea, eidos – görögben alak, forma, kinézet; később latinban idea: gondolati tárgy – angol filozófiai nyelvben: „idea” – képzet, tudat, elme tartalmai (mai angolban: I’ve no idea); Platón: gyakran beszél arról: „maga a…” (maga a jó, maga a bátor); kiindulás: valamit felfogván (hogy mi), mindig megértek valami általánost, ami az lenni szeretne (sajátos viszony).

[Audio] Ideaelmélet: nyelvhasználat 2 terep: 1) predikátumhasználat + 2) előállítás valamiről mondani, az valami(lyen) - feltétele, hogy a használat igazodik valamihez (szabályozott)  általánosság-mozzanat: lényegileg jelen eseten túlmutat – máskülönben máskor nem használhatnám másként: több dologra ugyanazt a szót: „asztal”, „piros” – sok dologról valami egyet, egységeset mondunk, gondolunk  idea: az egység, amire ilyenkor gondolunk, utalunk  asztal ideája, piros ideája - „maga az asztal”, „maga a piros” szemben az egyes asztalokkal ill. piros dolgokkal idea két tulajdonsága: 1) részesedés – valami azért asztal, mert részesedik az asztal ideájában, az asztal ideája jelen van benne, rajta (utánzás-viszony) 2) asztalként felismerés alapja: ismerjük az asztal ideáját – ezért tudjuk az „asztal” kifejezéssel megnevezni.

[Audio] Ideaelmélet: előállítás előállítás: mesterember, szakember: nem össze-vissza készít el valamit, valamilyen elképzelés irányítja az előállítási folyamatot; amit a mesterember előzetesen tud és hozzá igazodik, az az „idea” (szó sincs arról, hogy az egy dolog lenne, akár ideális, mint pl. egy szám); további kérdés: hogyan kapcsolódik mesterember tevékenységét irányító tudás a kifejezések használatát szabályozó tudáshoz?  közös: jelen eseten túlmutató általánosságmozzanat ideaelmélet tartalma: nem triviális  szokás sugallni: felépített, kifejtett elképzelés  ilyen nem létezik.

[Audio] Ideaelmélet: ellenvetések Arisztotelész óta ellenvetés: Platón az ideákat egy külön világba helyezte  jelenségek szükségtelenül megkettőzése (valóságosan létező asztalok mellett feltételez egy ideális asztalt is, melyben a reális asztalok „részesednek”, e részesedés által asztalok) probléma: Platón maga felhozza ezeket (Parmenidész) – leghíresebb: harmadik ember – ember ideája és egyes emberek közötti hasonlóság: egy harmadik ember, ismétlődő szerkezet  Platón nem válaszolja meg, csak kimondja ezeket az ellenvetéseket Ariszt-t követő elnevezés: „platonizmus” = kétosztatú valóságszerkezetek (mindenség mint két szféra, terep kettőssége); tipikus nehézség: két radikálisan szembeállított terület viszonya.

[Audio] Művészetkritika egyik legradikálisabb a filozófia történetében fura kettősség Platónnál: egyrészt – szépség: fontos szerep Platón gondolataiban, szépség kifejezett nagyraértékelése, magasztalása (- „csakis ha idáig az önmagában való szépség szemléletéhez eljutott [az ember], csak akkor érdemes élni” (Lakoma, 211d)) másrészt a művészet nagyon határozott (politikai – neveléselméleti) kritikája nem ellentmondás: szépség antikvitásban a kozmosz rendje, erkölcsös viselkedés stb. kettősség alapja: a látható dolgok terepének kétféle értékelése Platón dialógusain belül: 1) a Lakoma tárgyalásában: látható dolgok – részesedés szempontjából értelmeződnek (mint leképezés utalnak a leképezett ideákra) – ebből jön bizonyos érték, 2) Állam kritikája: látható dolgok – hiányosság szempontjából (elmaradnak a mintakép mögött) értelmeződnek.

[Audio] Művészet mint utánzás utánzása művészetkritika alapja: művészet mint utánzás utánzása  általánosságok felértékelése mint az idea felértékelése szemben az egyes dolgokkal  igazán létező: nem egyes dolgok (asztalok), hanem az általános, amiben az egyes dolgok részesednek – mert az asztal általában véve nem keletkezik, nem pusztul el, változatlan, szemben a keletkező, pusztuló egyes asztalokkal művészet = (már létező) dolgok utánzása, ábrázolása (mimésis) (festők, szobrászok, költők) + dolgok = ideák utánzásai  művészet = utánzás utánzása előállító szaktudás: közelebb az igazsághoz (ideákhoz), mert: elméjükben levő ideákat konkrét tárgyakba teszik bele, míg a művészek csak konkrét tárgyak másolatát készítik; kritika poénja: művészet nem az igazság terepe  elterelés az ideákról - igazsághoz azokat kellene megragadni, minden jelenségen túl ideák: általánosságuk miatt hozzáférhetetlenek a művészetnek – nem ábrázolhatók, jeleníthetők meg érzékileg.

[Audio] Több művészetértelmezés szépség nagyraértékelése: együtt az utánzó művészetek leértékelésével  alapja: érzéki szépség ambivalenciája – igazság szeretetét képes felkelteni, de nem feltétlenül kelti fel – sok embert közvetlenül kielégít művészet hibája: tendencia beleragadni az érzéki-testibe  művészetben látszat: érzéki szépség minden, nincs semmi magasabb  érzéki és szépsége: jogtalan rangra tesz szert; továbbá: gyakran célja a művészetnek: szemlélő szenvedélyeit felébreszteni = felborítani az ész uralmát, ezzel a lélek helyes rendjét szétzúzni; viszont: lélek szépsége – épp ez a rend; hasznos művészet: jó szolgálatában állna – nevelő, épületes funkciót kellene felvennie; ilyen művészet: tanítaná az embereket, szenvedélyeiket kontrollálni, erényesen élni más művészetelemzés (Apológia): pozitív teljesítmények  költők: tisztázatlan viszony teljesítményükhöz = csinálnak szép, igaz dolgokat, de önkívületben, valamiféle mámorban: „nem bölcsesség folytán költik azt, amit költenek, hanem valami természeti adottságnál fogva, bizonyos ihletettségben, mint a jövendőmondók és jósok”, önkívületre utalás: nincsenek tisztában azzal, amit tesznek – nem is tudják, mi igaz abból.

[Audio] ellenvetés: kritika csak azon művészetekre érvényes, melyek másolnak, utánoznak (leginkább festészet), nem világos: zene, színház  visszatér Arisztotelésznél műalkotások szépsége: nem menti a művészetet – szépség (mint mérték, arányosság, harmónia) tapasztalata: éppen az ideák örök igazsága felé ösztönzi az embert  minden jelenség közül – egyedül a szépség kelti fel szeretetünket  valamit szeretve kívánni = szépnek tűnik nekünk érzéki világ: közömbös lenne szépség nélkül  érzéki világ szépsége: gyenge visszfénye az ideák szépségének „maga a szép”: kitüntetett ideák között – híd jelenségek és ideák birodalma között  megjelenő szépség: mindennél inkább túlmutat önmagán – „legmegjelenőbb” (Phaidr. 250 d); érzéki szép vonzása mellett: elégtelenség – magasabb szépség képmása; testek szépségénél: szebb a lelkek szépsége, még szebb az igazságosság, mérsékletesség, többi erények (ezek teszik a lelket széppé) még szebb ezen erények ősképeinek szemlélése; legszebb: szép ideája – egybeesik a jó ideáéjával (Symp. 210e-211c).

[Audio] Állam nagy összefoglaló munka, legterjedelmesebb mű; szokásos értékelés: Platón politikai filozófiája beleszőve nagyon sok minden fő téma: igazságosság, sok mellékszállal [dikaiosyné: tágabb jelentésű mint a mai fairness (igazságos társadalom)] eredeti cím többértelmű, mint „állam”: politeia jelentései: a) polgárok közössége, polgárság, állam; b) államrend, alkotmány, kormányforma  nemcsak állam(hatalom) szemben a társadalommal, hanem alkotmány is (alkotja a városállamot mint közösséget = antik felfogásban az alkotmány generálja a közösséget, ami nem létezik az alkotmány előtt) [kolóniák alapítása: gyakorlatilag felveti a kívánatos államforma kérdését] más okfejtések: erkölcsi megfontolások (Állam I): Gügész gyűrűje – Kantnál: legalitás és moralitás; művészetkritika (Állam X): művészet mint dolgok utánzása az utánzás utánzása.

[Audio] Hasonlatsor: nap-, vonal-, barlanghasonlat kontextus: politikai vezetők képzése (filozófuskirály)  téma: jó ideájának keresése kiindulás: javak ambivalenciája - „az igazságos és egyéb cselekedetek csak úgy lesznek igazán értékesek és hasznosak, ha vele párosulnak” (505a) - a jó ismerete nélkül semminek nem tudjuk hasznát venni = javak nem önmagukban, nem minden körülmények között egyformán hasznosak/károsak, hanem egy helyzetértékelés fényében – másként: nincs helyzetfüggetlenül jó, hasznos dolog (kölcsönadott fegyvert példája) – jó ideája: valahogy a helyzetértékelő képességgel, helyes használattal függ össze tömegember szerint: jó = gyönyör – műveltebbek szerint: jó = okosság  mindkettő problémás: előbbi – rossz gyönyörök létezése, utóbbi – csak a jóra vonatkozó okosság lehet a jó, nem a bármiféle látszathoz eltérő viszony: cselekedeteknél – birtoklásnál  nem elég a látszat (tipikusan a „Mit tegyek?” kérdésnél)  igazsághoz fűződő érdekünk egy elméleti kérdésnél és a saját életünknél, boldogságunknál: nem elégszem meg a látszattal, látszólagos jóval, hanem a valóban jót akarom (505d)   mindenki a jót akarja: „minden lélek a jót keresi, s ezért tesz mindent” (505e) – fő probléma: jóra vonatkozó ingadozás/rossz mint nem-tudás – világos: kérdés fontos az államra/politikai vezetőkre nézve jó értelmezése: a jó tudás-e vagy gyönyör vagy más? (506b) jó kérdésének elvetése – túl nagy kérdés (506e) új téma: a „jó szülötte” (nap); előtte: emlékeztető összefoglalása fentebb említett és már máskor is tárgyalt tételeknek: sok szép, sok jó vs. maga a szép, maga a jó, s így tovább (507b)  mindenre kiterjeszthető  „maga a …” kifejezés: kiemelő, figyelemráirányító; sok jelenség – látás, ideák – ésszel felfogás.

[Audio] Naphasonlat ókorban: a jó Platónnál – különösen homályos dolgokat jelent 508c: „ami a jó a gondolat világában az észhez és az ésszel felfogható dolgokhoz viszonyítva, ugyanaz a nap a látható világban a látáshoz és a látható dolgokhoz viszonyítva.”  hasonlat veleje: jóság mint megismerhetőség, felismerhetőség érzékelhető/látható – ésszel felfogható dolgok szembeállítása  egyben hierarchia lélek működése: eszesnek tűnik, ha igazság fényétől megvilágított dolgokra irányul, esztelennek, ha keletkező és elmúló (sötétséggel kevert) dolgokra irányul  változatlan és változó szembeállítása fontos: lélekhez nem csak a gondolható dolgok tartoznak – továbbvezet a vélemény problémájához 509b: „a megismerhető dolgoknak is nem csupán a megismerhetősége származik a jótól, hanem ezenfelül még a létezésük és lényegük is, holott pedig a jó nem a létező, hanem a létezőt méltóságával és erejével messze túlszárnyalja” – nem világos a meghaladás értelme két szférát összekapcsolja: 1) nap közvetítése a két szféra között: nap nem keletkezett; 2) a vélemény jelensége: egymásra vonatkoztatja a két területet (érzékelhető és ésszel megragadható).

[Audio] Vonalhasonlat 1 4 részre osztott vonal: 2 főrész: 1) látható dolgok terepe, 2) ésszel felfogható dolgok terepe; 1) 510a: „a látható rész egyik darabja jelzi majd a képeket – a képeken értem elsősorban az árnyékképeket … A másik darab jelenti majd azt, aminek ezek a képek a hasonmásai: a körülöttünk levő élőlényeket, az egész növényzetet, s minden, kézzel készített dolgot.” 2) 510b: „az egyik részt a lélek kénytelen – bizonyos feltevésekből kiindulva – úgy kutatni, hogy az előbbi esetben lemintázott jelenségeket képek gyanánt használja fel, de közben nem a kiindulópont, hanem a végpont felé halad; a másik részt pedig úgy kutatja, hogy – egy feltevésből kiindulva – a feltétel nélküli kezdet felé halad, s az előbbi esetben szereplő képek nélkül csupán a fogalmak segítségével teszi meg az utat”  nehéz hely (vitapartner Glaukón nem érti)  nincs szó önálló tárgyterületről, a lélek tevékenységei rendelődnek az ésszel felfogható rész darabjaihoz  külön homályos: a kiindulópont, feltétel nélküli kezdet vs. végpont.

[Audio] Vonalhasonlat 2 Sz magyarázata: matematikus tevékenysége: fogalmait (páratlan, páros, szög) szilárdnak tekintve abból kiindul, s lépésenként bizonyítást állít fel döntő önfélreértés: 510d: „mindig csak látható alakokkal dolgoznak, s beszédeikben is ezekkel foglalkoznak, holott pedig gondolataik igazi tárgyai nem ezek az alakok, hanem azok, amelyekhez ezek hasonlítanak; … magukat az alakokat pedig, amelyeket kiformálnak vagy lerajzolnak…, képek gyanánt használják fel, de közben azokat a fogalmakat keresik, amelyeket másképp, mint értelemmel, senki meg nem láthat.” feltevés - nem modern értelemben hipotézisről v. axiómáról van szó (hipotézis vs axióma) ésszel felfogható másik része (tkp. legfontosabb, 511b): „amit csak maga az ész tud megragadni az okfejtés erejével, míg a feltevéseket nem tekinti kiindulópontoknak, hanem valóban csak feltevéseknek, mintegy lépcsőknek és megindulásnak”  dialektika/filozófia (Glaukón nem teljesen érti).

[Audio] Barlanghasonlat 514a: barlangból szabadulás = filozófiai nevelés  filozófia mint szabadság; szabadság a közvetlenül előttünk levővel barlanghasonlat fontos poénja: ami előttünk van, amihez közvetlenül viszonyulunk, azt kell máshogy értenünk, mint a hétköznapi viszonyulásban  más alapján kell értenünk a közvetlenül előttünk levőt  nem szűnik meg az lenni, ami volt, pusztán átértelmeződik fontos: filozófiát művelni – nem kimenekülés a világból; amihez viszonyulunk: azt látjuk másként a filozófia nevelés következtében az a más, ami felől értelmezzük azt, amivel közvetlenül dolgunk van (hétköznapi valóság) – ez nem más, mint az ideák – de az ideák nem fix dolgok, hanem egy viszonyrendszer részei 517a: miért megy vissza a barlangba? – miért kell megölni (milyen irritáció a filozófia?) 517b: „a megismerhető dolgok közül a végső a jó ideája – de ezt csak nehezen lehet meglátni” hasonlat a szabadságról – gondolati fogságoktól/látszatoktól való megszabadulások sorozata történik a barlanglakóval filozófiaként  látszatok felszámolása egyúttal helyes értelmezése annak, ami előttünk van, amivel dolgunk van  részben állandóan helyes önértelmezés kérdése - rokonság Sz. nemtudás tudásával.

[Audio] Arisztotelész i.e. 384-322 Stageira i.e. 384 – 322 Chalkis (ismeretlen betegségben), apja makedón királyi udvari orvos; Ariszt. kitűnő képzés; élete körvonalakban ismert  benne: Athén veresége I. Fülöptől Khairóneiában Athénban csak metoikos 367-47 Platón Akadémiáján tanul, majd tanít makedónbarátsága miatt elhagyja Athént, vándorévek támogatóknál; 343 Nagy Sándor nevelője; 335-322 újra Athén, nyilvános gimnáziumban tanít.

[Audio] Művei nincs elfogadott kronológiai tagolása  rhodoszi Andronikosz rendezi össze (i.sz. I. szd.), címeket ad  pl. esszégyűjtemény metafizika (fizikáról szóló könyvek utáni könyvek [fizika mint természetfilozófia, azaz a természettől fogva létező dolgok általános szerkezete, sajátságai – elmélkedés a physis-ről] 13. szd-i újrafelfedezés (Albertus Magnus, Szent Tamás) – feltétele: arab közvetítés (ekkor az arab szellemi élet, tudományosság jóval fejlettebb, mint az európai); uralkodó pozíció a fejlett középkor szellemi életében: „philosophus”; egyedülálló kommentárirodalom megj: középkori szellemi élet – tekintélyekre, auctoritásokra hivatkozás bevett érvelésforma.

[Audio] Logika megalapozása Ariszt teremti meg a formális logikát  kifejtése „Organon” (= eszköz) c. műcsoportban = a gondolkodás eszközei, tkp. filozófiai előtanulmányok foglalata logika tankönyvszerűen: helyes, érvényes következtetés elmélete („logika” más jelentései: 1) ésszerűség, 2) valamilyen rend(szer) következtetés: állításokból csak gondolatilag más állítást nyerni  formálisan helyes következtetés (formalitás): megőrzi az induló állítások igazságát a következtetésben  tartalomfüggetlen következtetési viszonyok vizsgálata a logikai forma alapján (= nyelvi kifejezések, kötőszavak hordozzoák(„forma”)) szillogizmus (következtetési alakzatok)  állítások (igazak-hamisak lehetnek) osztályozása: igenlő - tagadó, egyedi - általános; definíció (def. fit per genus proximum et differentiam specificam) ellentmondás elve: „lehetetlen, hogy ugyanazon attribútum egyidejűleg és ugyanazon vonatkozásban hozzá is tartozzék és ne is tartozzék hozzá ugyanazon dologhoz”  megalapozása: nem lehet szokásos  mindent bizonyítani – végtelen regresszus = műveletlenség követelni  bárki mond valamit, már feltételezi – mert: valamiről állítani egy tulajdonságot egyben azt is állítja, hogy az a valami nem másmilyen, azaz egyszerre nem mondhatom valamiről, hogy ilyen és olyan, ez az állítás visszavonása.

[Audio] Metafizika cím nem Ar.-től (i.sz. I. Andronikosz); önálló esszék gyűjteménye; 1-6 könyvek: előkészítő jellegűek; háromrészes fő fejtegetés: IV 3-8, VII-IX, XII áttekintés: I – teljességgel legfelsőbb tudás gondolata + addigi fundamentálfilozófia története (Thalésztől Platónig, Xenokrateszig); III – apória- vagy problémakönyv; II – betoldásszerű (filozófia mint az igazság tudománya, minden oksorozat végessége, módszertan); V – filozófiai alapfogalmak több jelentésének tisztázása (első filozófiai lexikon); VI – felosztás: teoretikus, praktikus és poiétikus + teoretikus felosztása fizikára, matematikára, teológiára VII-IX – szubsztanciakönyvek: a szubsztancia vizsgálata; X: az egy (‘εν) és kapcsolatos fogalmak (identitás, nem-identitás, hasonlóság és ellentét); XI – tételek korábbi részekből és Physicaból; XII – további vázlat a természetfilozófiáról + a híres teológia; XIII-XIV – kiegészítik az I. könyv filozófiatörténetét.

[Audio] Metafizika 2 első filozófia/fundamentálfilozófia 3 formája: 1) legáltalánosabb princípiumok, axiómák tudománya (ld. IV 3-8); 2) létező mint létező tudománya – szemben egyes szaktudományokkal vizsgálja a minden létezőben közös struktúrákat és alapelveket (IV 1-2, VII-IX); lehetséges további osztás: a) kitüntetett létező, szubsztancia tulajdonképpeni értelemben; b) 4 ok és lehetőség – valóság ellentétpár; c) matematikai tárgyak elmélete 3) isteni tudomány: legmagasabb tárggyal foglalkozik – örök, mozdulatlan, elkülönült = az isteni; filozófiai teológia (természetes teológia).

[Audio] Létező mint létező vizsgálata új diszcíplina (majd csak újkori iskolametafizikában: „ontológia” (1613)) „létező”: mindenfajta tárgy (dolgok, személyek, tulajdonságaik, tényállások)  ontológia: létezőség, létező mivolt (ousia) elmélete = létező elsődleges értelemben: ousia  einai (lenni) ige nominalizációja  mindaz, ami valóságosan van – tükörfordítása: latin substantia (mesterséges kifejezés) korábbi nézetekhez kapcsolódva: szubsztancia – elemek (levegő, víz, föld, tűz), növények és részeik, állatok, emberek és részeik; égbolt részei; Ariszt. pontosítása: szubsztancia csak természetes tárgy, nem artefaktum; ideák és matematikai tárgyak nem azok (Platón ellen).

[Audio] Szubsztanciaelmélet: Kategóriák kategóriák legfelsőbb/legáltalánosabb állítmányok, de nem mindenről állíthatók (létező, egy) = létezők tipológiája  számuk változó (hol 8, hol 10): első négy a legfontosabb; teljes listájuk: szubsztancia, mennyiség, minőség, viszony, hely, idő, helyzet, birtoklás, hatás, elszenvedés 2 döntő pont: a) több kategória; b) első primátusa a többihez képest = előbbiről lehet önmagában beszélni, utóbbiakról az első kategória (szubszt) vonatkozásában elsődleges és másodlagos szubsztancia megkülönböztetése (C 5)  elsődleges: amit nem vmi alapul szolgálóról/alanyról vagy szubsztrátumról (hypokeimenon) mondunk, vagy nincs benne egy alanyban, egy szubsztrátumban (egyes, konkrét dolgok) másodlagos: fajta (eidos), amiben benne vannak az elsődleges szubsztanciák („ember”/„ló” fajta); minden szubsztanciális azáltal különbözik minden nem-szubsztanciálistól, hogy az előbbiek nem valami másban vannak, nincs szükségük valami másra, amin vagy amiben megjelenhetne létezők 3 osztálya: 1) egyes dolgok (első szubszt), 2) fajok/nemek (második szubszt), 3) tulajdonságok (akcidenciák).

[Audio] Szubsztanciaelmélet: Metafizika kiindulópont: „létező” többértelműsége 1) önmagában vagy „akcidentálisan” létező; 2) önmagában létezőn belül: kategóriák sokfélesége; 3) előbbiek tagolódása lehetőség – valóság/megvalósulás különbségében (dynamis - energeia); 4) a létező mint igaz vagy hamis/„veritatív lét” („Igaz/Hamis az, hogy”) létező többértelműsége (nem homonímia): egység?  Ariszt. mo: jelentések hierarchikusan igazodnak egy kitüntetett/mintaszerű jelentéshez, de nem közös nem  kitüntetett létező/egység leírása (= amire nézve minden mást létezőnek mondunk) három mo. (3. csak Metaf, első kettő Kateg. is): kitüntetett létező 1) szubsztancia, 2) első szubsztancia a másodikkal szemben, 3) egy kitüntetett típus az első szubsztanciában (istenség mint tiszta aktualitás).